Mikor kezdi megölni a szívünk Jézust?

lottery

Ez a gondolat motoszkált a fejemben, amikor Lukács evangéliumának 6. fejezetében azt a részt olvastam, hogy a farizeusok már megint megfedték Jézust azért, mert éhes tanítványai szombaton kalászt tépdestek.

Mert mi is történhetett? Jézus fenn volt az ünnepen Jeruzsálemben és a Bethesda tónál meggyógyította a 38 éve beteg embert. A farizeusok rögtön résen voltak és komolyan számon kérték a Messiástól, hogyan merte megszegni Isten szombat törvényét? Jézus őszinte szeretettel magyarázott és tanította őket, de ez kevésnek bizonyult, mert a sok-sok egyéni érdek áthatolhatatlan lepelként takarta be megkeményedett szívüket.

Aztán Jézus hazaindult Galileába. Gondolom, hogy másokkal együtt haladt a zarándokúton, amely éppen egy gabonatáblát érintett. Mivel a mózesi törvények az élet törvényei, megengedték, hogy ha vándor halad a más vetésénél, akkor éhsége csillapítására leszakíthassa a kalászokat és eszegethessen. Meddig? Jóllakásig. Miért? Mert a földön minden Istené – mi emberek az Úr javait csak bérleményként kaptuk – és a Teremtő életpárti. Ha most figyelmesen elolvassuk Mózes 5. könyvében a 23. fejezet végét, sehol sem látjuk azt a kivételt, hogy szombaton viszont nem! Miért? Mert a szeretet Istene tudja, hogy az ember szombaton is megéhezhet.

A törvények emberpártiak és ezért mondta Jézus, hogy az Ő igája édes és könnyű.

De a törvénytudók ezt is agyonkomplikálták és bűnt csináltak abból is, ami Isten szerint nem volt az, aztán gőgös lelkükkel számon kérték azt magától a törvény alkotójától, az Isten Fiától! Hogyan kezdődhetett ez a szörnyű folyamat? A népnek magyarázni kellett a törvényt. Aztán jöttek újabb írástudók és hozzátettek megint valamit. Aztán ismét mások jöttek és ezt mondták:” Jaj, nehogy valaki azt gondolja, hogy nekem nincsenek gondolataim erről”- és büszkeségből is toldottak. Lassan-lassan felhalmozódott a sok salak, amit már szinte senki se értett. De, mint kiderült, ez által pompásan lehetett uralkodni az embereken. A hatalomvágy pedig nagy úr!

Ez a hatalomvágy ölte meg Jézust is, ami egyszerűen csak úgy kezdődött, hogy először saját szívükben ölték meg magát az Istent is. Ettől kezdve az emberek által agyonmagyarázott törvény már elveszti eredeti jelentését és megöli a többi embert is, az által, hogy eltávolítja őket Istentől.

Mivel a farizeusok a szombatot kivonták a törvény alól, így egyheted részben megcsonkították az Isten akaratát, felülbírálták azt. Ezzel a Teremtő fölé helyezték magukat, még akkor is, ha ezt talán nem tudatosan tették. Innen már csak egy rövid út vezetett a keresztre feszítéshez…

És hogy ez érvényes-e a mában, most, húsvétkor? Úgy érezem nagyon is! Tömegével találkozni ma is olyan helyi, gyülekezeti vagy felekezeti ötletekkel, melyek idővel szinte törvénnyé csontosodtak… mint az emberi okoskodás eredményei. Aztán számon kérjük, mintha az lenne Isten törvénye… Talán nem ártana minden egyéni igemagyarázat után is feltenni egy kontroll kérdést: egyezik-e ez a magyarázat az alaptörvény isteni szándékával, vagy sem? Istennek ugyanis nem az a célja, hogy úton-útfélen elgáncsoljon minket, hanem éppen az, hogy segítse azt az életet, amely kikerüli a bűnt. Az ilyen kérdést természetesen csak akkor tudjuk hitelesen értékelni, ha már ismertjük az Úr tervét és felénk irányuló mérhetetlen szerelmét. Azt a szerelmet, mely még a halált is vállalta értünk, mert még ma is ketté tudja szakítani a szívünket sokszor oly áthatolhatatlanul takaró és Istentől elválasztó kárpitot…Természetesen csak akkor, ha megengedjük, hogy egy lelki földrengésben összeomoljon a régi életünk!!!

Vajon lehetne-e a hivő szívekben ennél szebb ajándéka a húsvétnak, vagy még mindig csak azt hajtogatjuk, hogy ha én akkor élek, biztos, hogy nem kiáltok „Feszítsd meg”-et? Biztos…?

Igaz szeretettel:

Salyámosy Éva

2oo8. márc. 1o.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*