Nők írásai kategória bejegyzései

Álarc nélkül – beszámoló a Linda Dillow konferenciáról

Linda_Dillow_konferencia_honlapfejlec_1

2016. október első hétvégéjén több mint háromezer nő vett részt a budapesti Jégpalotában a Linda Dillow-konferenciacsoport szervezésében megrendezésre kerülő felekezetközi női konferencián, melyet a baptista Női Misszió Munkacsoport álmodott meg évekkel ezelőtt.

A különös helyszín, ahol a jéghokisok fejvédő sisakkal és arcvédő ráccsal viaskodnak egymással, most álarc nélküli, elvárások és előítéletek nélküli, de vágyakozással érkező nőkkel telt meg. Legtöbben fiatalok jöttek, de sokan voltak a közép- és érett korúakhoz tartozók is. A többség Budapest és környékéről érkezett, de jöttek vidékről, Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről és Kárpátaljáról is szép számmal. Kétéves álom teljesedett be, sok ima meghallgatásra talált, kitartó, részleteket megszervező munka eredménye lett láthatóvá. Álarc nélkül – beszámoló a Linda Dillow konferenciáról bővebben…

Salyámosy Éva új könyve augusztus 19-én Tahiban már kapható

Szeretettel értesítem a kedves nőtestvéreket, és rajtatok keresztül minden érdeklődőt, hogy új könyvem megjelent, és augusztus 19.-étől már megvásárolható Tahiban.

Ez nagy öröm nekem, mert a megtérésemről, az azt megelőző időkről és a követőekről szól.

A megjelenés oka kettős  volt:

–  Megtapasztaltam, hogy nagyon fontos a lélek, amíg meg nem tér, emberek garmada foglalkozik velük, de utána szinte már senki se ér rá. Vagy ha igen, az egyén nem nagyon kap életvezetési tanácsot a keresztény élet gyakorlatára vonatkozva. A megtért léleknek sokszor nincs embere. Én szeretnék a barátjuk lenni, ezen az úton is. Ezért őszintén leírtam sok dolgot abból, amit friss megtérőként tapasztaltam: örömet és bánatot, bukást és felállást, mindent  az Úr segítségével.

– Ezt kaptam Istentől feladatként, mert a bemerítő igém is ez volt: Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megsegítelek és te dicsőítesz engem. Nos, én  az életem mellett a média munkámmal, a tanúságtevéseimmel is  dicsőitek, most ezzel is.

Médiamunkám során a tv-ben, rádióban, sajtóban azt is megtapasztaltam, hogy nagyon sok látens érdeklődő van. Megnyitják a honlapokat, titokban belenéznek ebbe az életbe, próbálják kikutatni, hogy milyen is az az evangélium. De sokan vannak, akik nem vennének meg ilyen könyvet…Rabságban élnek, közömbösek… hozzájuk is eljuthatnak ezekből a példányokból, reményeim szerint.

Hálás vagyok mindenkinek, aki bátorított azzal, hogy írásaimat szereti és keresi!

Ezért: célom az, hogy minél több ember megismerhesse, mi  az örömhír, mint ahogy hozzám is megérkezett annak idején.

Javaslom már megtérteknek, akik még nem ismerik fel jól az életükben az Úr munkáját. Javaslom az érdeklődőknek, barátkozóknak, látenseknek… szóval gyakorlatilag mindenkinek. Azoknak is nagyon, akikért már régóta állunk az Úr előtt…Fiataloknak és időseknek is. Remélem, hogy kezükbe adják az imádkozó lelkek, akik sose adják fel és nem mulasztanak el egyetlen lehetőséget se.

Ezért 200 pl-t terveztem  ingyen átadni különböző missziós szolgálatoknak: egyházunk vezetői mellett börtönöknek, korházaknak, kárpát-medencei és távolabbi magyar misszióállomásoknak, idős-otthonoknak, lányotthonoknak, bicskei gyermekotthonnak,  állami vezetők közül többeknek…

A címlap itt látható:

Távolabbi céljaim így olvashatóak a könyv hátoldalán:

    Egy nemzet felemelkedése mindig a nép lelkiállapotától függ, hitétől, erkölcsétől. E szerint dolgozik, él.

    Sokat olvashatunk Isten tetteiről, arról is, hogy miként tud kimenekíteni az elnyomásból. Észrevettük-e már csodáit magunk körül? Hazánkat egy szempillantás alatt megszabadította az elnyomóktól! Te hitted volna? Aztán hatalmat adott a jó változásoknak országunkban, hogy gyógyuljunk. Adott tanítókat, tanúságtevőket, hogy segítsék ezt a folyamatot.

    Amikor Isten így üzen, abban benne van az újrakezdés lehetősége is! Még tart a kegyelem! De ez nem globálisan kezdődik, hanem az egyének szívében! Nálad és nálam!

    Kész vagy-e részt venni ebben a folyamatban? Kész vagy-e elhagyni a káros dolgokat, és helyüket betölteni boldog megelégedéssel és örömmel, igazi életcéllal? Kívánod-e, hogy szeretteid is jobban éljenek?

    Tedd meg az első lépést! Olvasd el ezt a könyvet, és engedd, hogy Isten lénye hasson rád! Ne félj! Csak jobban járhatsz! Aztán írd meg, kérlek, mire jutottál!

    Ha érdekel egy ilyen eset, amit Isten már megtett, olvasd el Jósáfát király történetét! Hogyan sikerült neki egy szétszakadt, erkölcsileg lezüllött országrészt megerősíteni, magasra emelni úgy, hogy elnyerték a környező országok elismerését is.  (A krónikák második könyve17. fejezettől).

    És ne feledd: ez nem egy régi történtet, mert Isten tegnap, ma és holnap ugyanúgy tud cselekedni, ha van, aki elfogadja a szív belsejében kezdődő, életet adó változásokat!

Miért ne Te lennél az? …élj a világ bármely pontján

Amennyiben személyesen nem találkozunk, könyvem megrendelhető emailben:

eva.salyamosy@gmail.com.

Ára 2480 Ft és postaköltség, ha van.

Örömmel elmegyek minden gyülekezetbe, ahová csak tudok.

Sok szeretettel: Salyámosy Éva

Egy bátor tanítónő vallomásai (könyvajánló interjú)

– új, bővített kiadásban jelent meg Frittmann Lászlóné könyve –

 

A Keresztyén Karácsonyi Könyvvásáron – Lónyay utcai Református Gimnázium- december 2-3-án.ismét kapható lesz Frittmann Magdika könyve, mely a VIRÁGOS KATEDRÁM c. elbeszélés sorozatának új kiadása. Erről kérdeztem az írónőt.

– Elég ritka jelenség, hogy napjainkban egy hivő író könyvének második kiadására kerül sor. Mi bátorított erre?

– Az olvasók buzdításai, sürgetései és az a körülmény, hogy Isten az emberi és anyagi segítséggel is támogatott ebben.

– Mely időszakról szólnak a történeteid?

– 1943-1974-ig, benne az 1956-os és az azt követő időszak megtapasztalásaival.

– Milyen iskolákban tanítottál?

– Hát képzeld el, hogy a régi rendszerben Budapest „legelittebb” iskolájában tanítottam, ahová sok pártfunkcionárius gyermeke is járt. Soha, semmilyen károm nem született abból, hogy a hitem vagy az igazság mellett kiálltam. Például az egyik „bitang” gyerek abból akart megélni, hogy az ő apukája… nem tanult, nem járt be, nem tudott semmit, mindezek ellenére nem engedték megbuktatni az év végén.  Én pedig nem írtam alá a bizonyítványát. Ennek ellenére felsőbb osztályba lépett. Néhány év elteltével, egy  igazgatóváltás után, újból felszólítottak, hogy pótoljam a hiányt, de nem köthettem kompromisszumot se a hazugsággal, se a lustasággal, se a rendszerrel, pedig ez a hatvanas években nagy bűnnek számított!

– Volt részed hátratevésben?

– Isten különös módon megóvott ettől. Az iskolákban ötleteket adott arra, hogy miként tudok úgy beszélni a Szentírásról, hogy mégse én beszéljek róla. Történt, hogy egy gyerek nagyon el akarta mesélni az osztálynak, hogy mit tanult a hittanórán… Meg kellett volna akadályoznom a gyermek kibontakozását? Dehogyis! Az is igaz, hogy én mindig kihagytam az evolúció tanítását, helyette pedig a teremtés szépségét mutattam be költői képek segítségével a gyerekeknek. Nagyon élvezték. Az Úr helyzeteket teremtett, így adta meg a kérésemet: „Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.” Mt 10:16 Talán éppen ezért esett meg, hogy még magas rangú pártfunkcionárius szülők is sokszor engem kívántak a gyermekeik tanítójának. Amikor végzett egy osztályom, olyan túljelentkezéssel kellett volna indulnom a következővel, hogy azt nem bírtam volna el…

– Ez azt is jelenti, hogy rendszer ide, rendszer oda: a szeretetnek mégis van piaca az emberi szívekben?

– Ezt megtapasztalni volt az egyik legnagyobb gyönyörűség! És azt, hogy az Úr mindig mellettem állt. Kaptam olyan tanítványt is, akiért a szülei 6 évig imádkoztak abban a korban, hogy hivő tanítóhoz kerülhessen. Megadatott nekik és nekem is.

– Hol lehet megvenni még a könyvedet?

– Elérhető áron van a központi könyvesboltban, könyvterjesztőknél és megrendelhető baptifonon is: +36/20/886-03-72.

– Sok áldást kívánok erre a tanúságtételedre.

– Köszönöm, én is ebben reménykedek!

Salyámosy Éva

 

 

 

Jól segíteni – művészet

A Family magazin internetes oldalán található írást szeretnénk itt is elérhetővé tenni. Forrás: http://bit.ly/jolsegiteni Egyúttal ajánljuk, hogy ha tetszik a cikk, fizessen elő a magazinra, nem fogja megbánni!

—————

Baleset, betegség, fogyatékosság, gyász, válás – és még sorolhatnánk. Megannyi emberpróbáló helyzet, amelyről azt gondoljuk, velünk sohasem történhet meg. Aztán az élet vesz egy kanyart, és máris egy új, ismeretlen világban találjuk magunkat, amelyet úgy hívnak: szenvedés. Mert ez bizony az élet része, pont úgy, mint a boldogság vagy az öröm, csak erről nem szeretünk tudomást venni. És Isten, igen, engedi. És biztos, hogy nem véletlenül.

Jól segíteni művészet – szokás mondogatni, de vajon mi hol állunk e művészet elsajátításában? Biztos, hogy segítünk, amikor segítünk? Amikor valakinek a rokona, barátja, ismerőse kritikus helyzetbe kerül, a jó szándékú emberben rögtön beindul a „segíthetnék”, és „szegény, bajba jutott” embertársának csak mondja, mondja, ami épp az eszébe jut. Talán csak zavarában – mert valójában fogalmunk sincs, mit lehet ilyenkor mondani. Az a bizonyos szegény, bajba jutott embertárs pedig már azt sem tudja, mi is nehezebb számára: az élettől kapott feladattal vagy a segíteni vágyókkal való megbirkózás… Jól segíteni – művészet bővebben…

Fény és árnyék (Salyámosi Éva verse)

Fény és árnyék…

 

Fény és árnyék állandó küzdelme…

Tapasztaltuk tegnap s a jelenben,

Tudjuk, hogy lényük ellentmondó,

Bár nálunk együtt látható.

 

Mert emberi létünk ez életben

Súlyos ellentmondásokkal terhelt,

Hisz keményen harcol a Fény ellen

Az árny minden serege!

 

Tegnap ma és holnap…

A sötétség soha fel nem adja!

De Te már látod, tudod jól:

E harcban sose vagy magányos!

 

Csak hinned kell!

Csak kérned kell!

A mennyei erő harcol veled,

Napról napra és minden percben.

 

Ha fiatalon látod a rémisztő árnyat,

Tudd: ez neked soha nem árthat!

Ha támad az ijesztő sötét,

Gyújtsd fel kis fényed örömét!

 

Ha idős szemeid árny-játék rémíti,

Nézz az Úrra s kérd, mit adhat a hit:

Istenem, Te mutass igaz képet,

Félénk szívem meg ne rettenhessen!

 

Ha bármikor húzna le a mélység,

S füledbe súgja: nincs reménység!

Te csak bátran nyújtsd ki a kezed,

Hisz a keresztet mindig elérheted!

 

Ha az éjszakai sötétben

Nem látsz kiutat hitednek,

Ne dőlj be a csalfa beszédnek,

Csak gondolj mindig az Igére!

 

Mert meg van írva már réges régen,

Ki lakik a fenséges rejtekében,

Az el nem veszhet a sötétben,

Hisz Istennek fénye vezet: örökre!

 

2011 05 03

Salyámosy Éva

A kiskörösi országos nőkonferencia tiszteletére, melynek címe: Fény és árnyék, tegnap és ma. (2011 május 27-29)

Tringer László professzor úr előadása a BTA-n

Tringer László professzor: A kommunikációról a segítő kapcsolatokban
Előadás a BTA-n


A kommunikációról a segítő kapcsolatokban

Máig megmaradt bennem egy több mint tíz évvel ezelőtt hallott előadás üzenete. A pszichiátria tantárgyhoz kapcsolódóan a tanárunk a lelki problémákkal küzdőket segítő orvos személyével kapcsolatban az Úr Jézus Krisztusról beszélt. A legnagyobb természetességgel hivatkozott arra, hogy Jézusnak az Újszövetségben leírt tetteiből látható, mennyire szerette az embereket és elfogadta őket, csodálatos személyiségével gyógyított. Az orvos számára is Jézus lehet a példa. Az előadó akkor Dr. Tringer László professzor úr volt.
Tringer László professzor úr előadása a BTA-n bővebben…

Az anyaság örömeiről

Már kora ifjúságomtól kezdve minden vágyam az volt, hogy majd nagycsaládom legyen. Magam is egy háromgyerekes családban nőttem fel. Most 34 éves vagyok, és három csodálatos kislány édesanyja. (Azóta megszületett negyedik gyermekük, egy kisfiú. — A szerk.) Kívánságom teljesült, és átélhetem azt, amit a zsoltáríró a 127. zsoltár 3. versében megfogalmazott: Bizony, az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.”
Az anyaság örömeiről bővebben…

Fokföldi Ibolya szolgálata

Szép tavaszias reggel volt, amikor elszánta magát a cselekvésre. Hosszú hetek óta készült, figyelt, fontolgatta, hogyan is legyen tovább, mert abban biztos volt, hogy aki felfedezte saját elképesztõen semmirekellõ életét, annak sürgõsen változtatnia kell rajta.

Régóta érett már Fokföldi Ibolyában a döntés. Érzékeny kis lelke környezetének minden rezzenésére finom mûszerként reagált. Az ablakból, ahol lakott, sok lehetõsége nyílt a tanulásra. Eleinte inkább csak hallgatta, mint hallotta a sok lelki beszélgetést, amely a háta mögött, a szobában zajlott, de egyszer csak arra figyelt fel, hogy mind jobban érdekli és elgondolkodtatja az egész. Sokat töprengett, rágódott magában, kezdte észrevenni a rengeteg feladatot a világban. Napsütötte, szélvédett, minden szempontból éppen neki való helyen élt, ahonnan messzire ellátott, és most már igyekezett is, hogy egyetlen tanulságos pillanatot se szalasszon el. Tágra nyitotta szép kék virágszemeit, és jól az emlékezetébe véste, ahogy Aranka, a szomszéd kislány bevásárolt a nehezen járó Erzsi néni helyett. Meghatottan figyelte, amikor Teréz mama delenként átvitte az ebédet az öreg Juhász bácsinak is. Az arra sétáló óvodáscsoport mellett lépkedõ dajkákat is észrevette, amint kézen fognak vagy megsimogatnak egy-egy gyámoltalanabb gyermeket. Örült, amikor ilyesmit látott, de gyakran elszoruló szívvel tapasztalta azt is, mennyi tennivaló van még a világon.

Kicsit félt a változástól, de erre a tavasziasan derûs reggelre megérett benne az elhatározás: igenis útra kel, jöjjön, aminek jönnie kell. Csöpp szorongását legyõzve óvatosan araszolt elõre az ablakpárkányon. A mélység – bizony – erõsen riasztotta, és ha az elõtte álló ugrás eszébe jutott, a levelei is megremegtek a gondolattól. Ám elhatározása komoly volt, elszántan csoszogott hát mind elõbbre és elõbbre, aztán zsupsz, levetette magát a földre.

Szerencséjére a háziasszony egy puha lábtörlõt helyezett éppen az ablak alá, ezért nem ütötte meg magát túlságosan. De még így is meglehetõsen sok sérülés érte. Levelei összezúzódtak, és sajogva lógtak a megtört szárak végén. Szép kék virágai összenyomódtak, és keservesen eregették a nedvet magukból. A cserépbõl is kiesett, gyökere finom szálai vacogva lógtak a levegõben. Körülötte föld és romok hevertek. “Nem baj – vigasztalgatta magát Ibolya. – Mindjárt összeszedem magam egy kicsit, és megyek tovább. Annyi még a munka, és a munkás kevés. Nem üldögélhetek tétlenül az ablakban, míg magányos betegek, szomorú gyerekek, elhagyatott öregek vannak a világon. Menni kell, tenni kell, ez világos, és a kezdeti nehézségek természetesek. Erõt gyûjtök, és nem adom fel egy kis baleset miatt az elhatározásomat.”

Vigasztalgatta és biztatgatta magát, de továbbjutnia mégsem sikerült. Most jött csak rá, hogy nincsenek járáshoz alkalmas lábai, és a kövön gurulva mind több és több levele meg bimbója sérült meg, gyökereirõl pedig egyre csak hullott, potyogott az áldott, életet adó tápanyag, a föld. Ibolya lelkében hatalmasra nõtt az elkeseredés. Hát mégsem sikerült, sóhajtott fel, amikor már alig volt ép része. Minden hiába! Semmirekellõ, haszontalan életre vagyok csak alkalmas – suttogta erõtlenül, és keserû könnyeket hullatott maszatos, ernyedten csüngõ, összetört leveleire. Jobb lenne meghalni, úgy sincs értelme az életemnek, nem vagyok jó semmire – nyöszörgött csöndesen mély fájdalmában.

De ekkor egy meleg, puha kéz felemelte. “Ó, te szegény, hát veled meg mi történt?! Hogyan eshettél le innen?” A könnyein át Ibolya nem láthatta, de aggódó szelíd hangjáról felismerte a Gazdáját. Õ emelte fel a földrõl a sebesült, elgyötört kis virágot. “Pedig milyen sokat gyönyörködtek benned az erre járók! És telis-tele voltál friss bimbókkal, most, a tél végén is, amikor már mindenki annyira vágyik az élõ virágra. Vigaszunk voltál és a reménységünk jele” – sóhajtotta. Közben gyengéden megtisztogatta Ibolya sebeit, leveleirõl óvatosan eltávolította a maszatos földet, visszasegítette a cserépbe, és finoman körülnyomkodta az ujjaival, hogy stabilan álljon a helyén. “No, várj csak, majd vízbe állítalak egy kicsit, hátha attól helyrejössz. Remélem, hogy újra kivirulsz majd nekünk, és gyönyörû, üde lényeddel virágzol még sokáig ott, ahová Isten állított” – mondta a Gazda.

Ibolya meghatottan hallgatta kedves szavait, és figyelte kezének gyógyító mozdulatait. Lassan megnyugodott, megvigasztalódott, visszatért belé az élet. Mire vasárnap az istentiszteletre igyekvõ emberek elsiettek az ablaka elõtt, újra virult. Igaz, kevesebb levél és bimbó volt rajta, de azoknak szorgalmasan gondját viselte. Semmiképpen sem szerette volna elhanyagolni a feladatát.

Füller Tímea

Forrás: Evangélikus Élet 2004/6

A dilemma

Balázs megkeseredetten baktatott hazafelé. A fejét konokul leszegte, cipője orrával dühösen rugdosta a kavicsokat, az egész világra haragudott. Miért kell mindent elrontani? Hát neki már soha semmi öröm nem jár az életben? Minden percében köteles hálás gyerekként a családja körül ugrálni? Huh, legszívesebben otthagyná őket most! Szegény Jutka, mit gondolhat magában, talán szóba sem áll vele többet. Anya olyan feltűnően durcás volt vele, pedig nem volt igaza. A dilemma bővebben…

A halál és a lánykák

Cicákat kap Füller Anna! Mi ehhez képest az olimpia vagy a szakértõi kormány körüli viták?! Csoda ez, lássuk be. Az évek óta húzódó könyörgésáradat nem volt hiábavaló, a sok könny, fogadkozás és kuncsorgás végül eredményre vezetett, íme, lesz két macskánk. Nincs is most már Annánál boldogabb hétéves. Csupán az idõ, az nem akar telni. A hír óta, hogy megszülettek az apróságok, ólomlábon járnak a percek, az órák, a napok. És még milyen nagyon soká hozhatjuk el õket! Heteket kell várni, amíg az apróságok elválaszthatóak lesznek az anyjuktól. A halál és a lánykák bővebben…