Tükörbe néztünk

1187_rs

Beszámoló a 2015-ös országos nőkonferenciáról

2015. június 5-7. Tóalmás

Az idei országos nőkonferenciát kivételesen nem az ország valamelyik gyülekezetében szervezték meg, hanem Tóalmáson, az Élet Szava Tábor helyszínén. A téma szinte kivétel nélkül minden nő számára (bevallottan vagy titokban) ha nem is központi, de fontos. A háromnapos konferencia során a női szépség, a női identitás sok szempont szerint körbe lett járva. Ma a világ azt sulykolja (nem csak) a nőkbe, azt harsogja, hogy úgy, ahogy vagyunk, nem vagyunk elég jók. Át kell változtatni, szabni magunkat, mindent meg kell tennünk, hogy trendik, a világ szerint szépek, elfogadhatók legyünk. Biztos, hogy Isten is így gondolja? Hiszen Isten azt mondja, hogy már születésünk előtt eltervezett bennünket – és amit Isten alkot, az úgy jó, ahogy van. Ha ezt elhiszem, a magamévá teszem, akkor nem fogok a világ szemeivel tekinteni magamra.

A konferencia június 5-én, pénteken este kezdődött. Gyülekezetünkből néhányan már az első naptól részt vettek a konferencián. Az első este, a köszöntések és a dicsőítés után Baloghné Kovács Magdolna előadása következett „A szépség relatív” címmel. Lendületes előadást hallhattunk arról, hogy minden kornak megvoltak a maga szépségideáljai, amit képekkel is illusztrált. Minden korban a nők igyekeztek ezeknek az ideáloknak, elvárásoknak megfelelni, de talán soha nem volt ekkora nyomás a nőkön, mint manapság – sokkal gyorsabban változnak a divattrendek, és nem csak a divatnak, hanem még számtalan elvárásnak meg kell felelni. Hol van mindebben a hívő nő helye, és hol van a határ? Mennyire fontos nekünk, hívő nőknek a szépség, a divat? És mennyire kell, hogy fontos legyen? Természetesen egy előadás keretében nem lehet minden kérdést megválaszolni, viszont több továbbgondolásra érdemes felvetést hallhattunk. Magdi előadása után egy bizonyságtételt hallgattunk meg Bertáné Papp Gabriellától, ami szintén sok gondolkodni valóval ajándékozott meg. Nagyon sok olyan gondolatot hallottam a testvérnőtől a magunk elfogadásáról vagy el nem fogadásáról, hogy mit gondolunk arról, hogy mások mit gondolnak rólunk, ami bennem is sokszor felmerült.

A második nap, a szombat nyújtotta a leggazdagabb programválasztékot. A reggel közös áhítattal indult, melyet debreceni testvérnőnk, Komlósi Magdolna tartott. A délelőtti előadást Szenczy Katalin tartotta. A helyes önértékelés volt a téma – mindannyiunk számára tanulságos volt az előadása. Általában az határozza meg az életünk minőségét, hogy hogyan, mi alapján értékeljük magunkat – sajnos általánosságban elmondható, hogy mások szemében próbáljuk magunkat meglátni, ami tévedés. Isten szemével kell látnunk magunkat, és az önértékelésünk helyreáll, Lényeges, hogy elégedett legyek azzal, ami vagyok, ami nem jelenti azt, hogy tökéletesnek tartom magam, sőt, tudom, hogy nem vagyok az. Viszont fontos, hogy tudjam ki vagyok, és Isten mit gondol rólam. Ne engedjük, hogy a világ határozza meg az identitásunkat!  Ha elfogadom Jézust  Megváltómnak, az identitásom helyreáll.

Meglepetésvendég is volt  Kati előadásán – a férje, Szenczy Sándor, aki a tőle megszokott őszinteséggel és lendülettel szólt a nőtestvérekhez, felelevenítve néhány Katival közös élményt a múltjukból, ami az önelfogadásról, megbocsátásról szólt.

Ebéd után a nőtestvérek az általuk kiválasztott szemináriumokon vettek részt. Ezúttal  nem csoportbeszélgetésekre vonultunk el, hanem az előre kiválasztott előadó szemináriumára. Hét szeminárium közül lehetett választani, ami sajnos nem volt könnyű, mivel több olyan téma is volt, ami érdekelt (volna). Akik hozzám hasonlóan Varga György érdligeti lelkipásztor szemináriumát választották, azoknak egy 3 órás intenzív képzésben volt részük. A szeminárium azoknak szólt, akik tanítással, bizonyságtétellel, áhítattal szeretnének szolgálni akár a gyülekezetben, akár házi imacsoport alkalmain. Gyuri képzése segített abban, hogy hogyan állítsunk össze hatékonyan kommunikálható üzenetet az igéből, a megtapasztalásainkból… A szeminárium címe nagyon találóan „Ne csak beszéljünk, mondjunk is valamit” volt. Számomra telitalálat volt – sokszor okoz gondot, hogy összeszedetten, célratörően mondjam el a mondanivalómat, felesleges sallangok, terjengősség nélkül, szem előtt tartva a célszemélyt vagy a közönséget. Sokszor a téma tart fogva bennünket, és nem tudjuk azt megfelelően továbbadni, nem vagyunk tekintettel a hallgatóságunkra, holott a mondanivalónkat hozzá kell igazítani a célszemélyekhez, ha azt szeretnénk, hogy megértsék a mondandónkat. Sokat tanultam Gyuri előadásából, remélem, át tudom majd ültetni a valóságba is a hallottakat.

A többi szeminárium, amelyek közül választani lehetett:

  • Ki vagyok én? – Önismeret, énkép Reimer Márta vezetésével
  • Várni az igazira – Hogyan éld meg az egyedülállóság idejét? – a szemináriumot Huszti Teodóra vezette, arról téve bizonyságot, hogy érdemes várni az igazira
  • Szépnek lenni nem bűn… – Öltözködési, viselkedési és szépségápolási tanácsok Bödös Eszter és Téglási Judit vezetésével
  • Dícsérjétek dobbal, körtáncot járva (Zsoltárok 150:4) – Isten dícséretének egy lehetséges útja: a dicsőítés újabb formájával ismerkedhettek a résztvevők Révészné Fodor Ágnes vezetésével
  • Tested a Szentlélek temploma, vigyázz rá! – Egészséges életmód, torna Kövesné Anikóval
  • Le a tűsarkúval! – Szabadtéri sportok

A szemináriumokat a harmóniában Istennel és magammal téma köré fűzték fel a szervezők. Nagyon jó megoldás volt, hogy a délután folyamán két különböző, másfél órás szemináriumon lehetett részt venni. A testvérnők visszajelzései alapján mindegyik szeminárium nagyon érdekes és tanulságos volt, elég nehéz volt betartani az időkorlátokat…

A szombat esti előadó dr. Basista Erika volt, aki Eszter történetén keresztül arra tanított, hogy Isten a külső szépséget is fel tudja használni, ha népe sorsának egyengetéséről van szó. Ehhez viszont szükség van az engedelmességünkre is – Erika előadásának a hangsúlya leginkább Eszter ezen tulajdonságát domborította ki. Isten akkor tud használni bennünket, ha engedelmesek vagyunk neki, és az ő országának építését helyezzük életünkben az előtérbe. Erika előadása nagyon élő, nagyon  tartalmas volt.

A szombat esti tanítást „Szombat est láz” címmel egy meglepetés követte, amit őszintén szólva kicsit ellentmondásos érzelmekkel vártam. Ugyanis el sem tudtam képzelni, hogy mit keres egy divatbemutató egy hívő női konferencián. De győzött a kíváncsiság… Az első meglepetés számomra a divattervező hölgy, Melinda volt, aki rövid, de nagyon élő bizonyságtétellel vezette be a divatbemutatót. (Egy olyan divattervezőről van szó, aki a magyar népi motívumokat lopja be a kifutókra.) A bizonyságtétel után már sokkal nagyobb érdeklődéssel vártam a bemutatót, melynek aktív résztvevője volt 3 ifjú hölgy is a gyülekezetünkből: Ványi Barbara, Szabó Panna és Kovács-Balogh Dorottya. A felvonultatott ruhák kivétel nélkül a mindennapi életben is vállalható darabok, ízlésesek voltak. A kezdeti gyanakvást elismerés váltotta fel bennem, és örülök, hogy láthattam, pedig bevallottan nem érdekel a divat…

A vasárnap is áhítattal kezdődött, amelyet Horváthné Kun Johanna tartott, majd Varga György tanítása következett a „Női szépség egy férfi szemével” címmel. Gyuri a tőle megszokott stílusban egy nagyon mélyenszántó tanítással szolgált felénk – felhívta a figyelmünket arra, hogy ne akarjunk mások lenni, mint amilyennek Isten látni akar bennünket. A világnak való megfelelni akarás eltünteti belőlünk azt, amit Isten belénk helyezett, lehetetlenné teszi, hogy azzá legyünk amire Isten teremtett bennünket. Eltűnt a nőkből a természetes báj, mindenki a tökéletes szépségre (persze, a világi szépségipar szerint) törekszik, és ebbe a nők többsége belenyomorodik, megszürkül, elveszíti méltóságát. Nem tartjuk már fontosnak a támogató, segítő szerepünket, megfeledkezünk arról, hogy Isten mire is teremtette a nőt. Segítő helyett irányítók akarunk lenni, az inspirálóból macerálók leszünk – a nő elveszíti az igazi, a belső szépségét, amikor belemegy ebbe a szerepbe. Örök elégedetlenség van bennünk, manipulálni akarjuk a férfit. Nem vállaljuk azt a szerepet, amire Isten szánta. A nő szépsége a bájában, a társ-ságában és törékenységében van. Az emancipáció rossz értelmezése, hogy nem a megértésben, szeretetben, hanem mindenben egyformának kell lennünk a férfiakkal. Ennek előbb utóbb az lesz a következménye, hogy a nő egyedül marad. Mennyivel mélyebb, gazdagabb szépség az, amit Istentől, egymás szeretete által kapunk, mint amit a világ közvetít. Gyuri olyan fogalmakat említett a nőkkel kapcsolatban, amelyek már kikoptak a köztudatból – ilyen például a méltóság. Nem a véletlen tákolt össze bennünket, hanem Isten álmodott meg bennünket olyanoknak, amilyenek vagyunk – ennek az alátámasztására a 139. zsoltárból idézett Gyuri.

Isten ilyennek álmodott és alkotott meg, amilyen vagyok – és Isten alkotásai csodálatosak. Köztük én is. Meg kell tanítani a lelkünket úgy gondolkodni magunkról, ahogy Isten gondolkodik rólunk , és ne más igazságok után koslassunk. Nézzünk bele Isten tükrébe, és lássuk meg, hogy csodálatosak vagyunk. Emeljük fel a fejünket, húzzuk ki magunkat és mondjuk: jó napot világ, itt van az Isten képmásának a hordozója. Éljük meg ennek a méltóságát. Ne szégyelljük, amik vagyunk. Ne gondoljuk, hogy technológiai hiba történt a mi esetünkben! Gyuri szavai még most is itt vannak velem, és igyekszem felhasználni a tanultakat, a hallottakat.

A hétvége hihetetlen gyorsan eltelt, sok gondolatébresztő előadást, tanítást hallottunk, és közben jutott egy kis idő az ismerkedésre, régi ismerősökkel való találkozásra, tartalmas beszélgetésekre, és egy-egy kora reggeli sétára a természetben. Nagy élmény volt, még sokáig fogok emlékezni ere a hétvégére, és igyekezni fogok a mindennapi életbe is átültetni a tanultakat… Tanítgatom a lelkemet, hogy méltóságba öltözzek, örömmel megélve azt, hogy Isten szeretett alkotása, azaz nő vagyok.

Varga Szilvia
Debrecen

Videóösszefoglaló

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*