Fecskemesék

illinois lottery

Nagyon szeretem a fecskéket! Tavasszal alig várom, hogy megérkezzenek! Ősszel, mikor készülődnek a nagy útra, már akkor hiányoznak. Ezek a picinyke madarak sokat tanítottak engem, ahogy figyeltem őket, Isten üzent általuk.

Néhány kis történetet leírok nektek is. Ezek a fecskemesék.

1. Tavasszal három fecskepár kiszemelte magának az orvosi rendelő bejárata feletti előtető 3 sarkát. Szorgos munkába fogtak, fészek építésébe. Hordták a kis sárgombócokat nagy szorgalommal. Minden reggel arra jártam, drukkoltam nekik, mert nem éppen a legmegfelelőbb helyet választották a fészekrakásra. Sajnos ezt más is így gondolta, de nem jó szívvel. Fogott egy hosszú botot és leverte a félig kész fészkeket. A kis szorgos madarak nem hagyták annyiban. Újra nekiláttak. Akkor jött megint egy ellenség és tarka, csörgős csíkokat akasztott a mennyezetre. Figyeltem, mi lesz a vége a harcnak. Örömmel láttam, hogy a fecskék vártak ugyan néhány napot, de nem hagyták magukat, folytatták a házépítést. Egyik reggel azt vettem észre, hogy lekerültek a zavaró csíkok, és a fészkek alatt egy-egy lemez lett fölszerelve a lehulló szemetelés ellen. A fecskék győztek.

Amikor építem a lelki házamat és az ördög mindent megtesz, hogy ezt megakadályozza, ezekre a fecskékre gondolok, és nem hagyom magam megfélemlíteni, meggyengíteni, hanem bátran és kitartóan folytatom.

2.  Amikor a kertben dolgozom, gyakran kijön velem a cicánk is. Nézi-nézi, hogy mit   csinálok, de van, amikor nem törődik velem, hanem csak magával. Egyik szép napos délelőtt a gyepes udvar közepén jóllakottan mosakodni kezdett. Elég hosszan tisztogatta magát, nem törődött semmivel. A fecskék észrevették. Rögtön felfedezték benne az „ősi ellenséget”.   Talán meg is beszélték, hogy támadást intéznek a macska ellen. 4-5 fecske zuhanórepülésben elkezdte a ijesztgetni. Addig-addig  ijesztgették, amíg az megunta és   elvonult a helyszínről.  Az az ige jutott eszembe, hogy „Álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek”

3. Van egy szomorú történetem is: A hosszú útra készülődtek a fecskéim. Szinte órákon keresztül cikáztak az udvarunkban a két épület között, leszállás nélkül. Csodáltam őket. Egyik reggel az ajtónk előtt két kis fecske teteme hevert. Túl alacsonyan szálltak. A nagy vadász hírében álló macska, az „örök ellenség” elkapta őket. Végük lett, nem kelhettek messzi útra, szebb hazába.

Figyelmeztetett engem, vigyázzak, nehogy túl mélyre süllyedjek, ott nagy a veszély. Az örök ellenség éberen figyel, hogy elveszítsen. Inkább fel a magasba! A többi fecskével új otthonunkba!

4. Az idén a fecskék később indultak. Talán a jó idő tartotta itt őket, vagy még nem volt mindenki kész az indulásra és megvárták a gyengébbeket. Egyik reggel, mikor bevásárolni indultam, a házunk előtt futó 4 villanyvezeték telis-tele volt fecskékkel legalább 200 m hosszon. Ilyet még nem láttam. Csodálatos látvány volt. Feketéllet a fecskéktől a villanyvezeték. Honnan tudták, hogy itt az indulás ideje? És honnan, hogy egy csapat épp innen indul? Csak Isten csodálatos tervezése a magyarázat erre.
Mindig szerettem volna azt a pillanatot elkapni, amikor indulnak, de most is lemaradtam. Mikor újra kimentem az utcára, már nem voltak sehol. Eltüntek egy pillanat alatt, már messzi jártak.
Ilyenkor ősszel a fecskeköltözéskor mindid az elragadtatás jut eszembe. Mi is, mint a fecskék, egy pillanat alatt eltűnünk. aztán nem vagyunk sehol. Igaz, mi tudjuk, hogy hol, de akik ittmaradnak, már hiába keresnek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..