Pár héttel ezelőtti szombaton, hajnali öt órakor a rendőrség ébresztett bennünket. Azzal jöttek, hogy ellopták az autómat, egy taxis látta, amint egy parkoló autónak ütköztek vele és aztán elmenekültek, otthagyták.

Férjemmel együtt beültünk a rendőrautóba és elvittek bennünket a helyszínre. Családi háza előtt parkolt le valaki és az ő autójának ütköztek az enyémmel. Nagyon meglepett a történés, ugyanakkor megörültem az autómnak. No, a látvány nem volt nagyon szép. Eltörték az ülést, amit lehetett kiiktattak, nem működött, minden csupa-csupa sár. Ami a legproblémásabb volt, hogy a munkahelyi leveleket, iratokat is elvitték belőle. (A hazahozott munkát elvégeztem, beraktam egy dobozba és az autóba tettem, letakartam, majd viszem az intézetbe.) A parkoló autó tulajdonosa a jelenlétünkben értesült a történtekről. A rendőrök elmentek azzal, hogy meg kell várnunk a bűnügyi helyszínelőket, addig nem nyúlhatunk semmihez.

Akkor hajnalban még nagyon hideg, fagyos idő volt. Föl-alá sétálgattunk és gondolkodtam a történteken. Amíg mi békésen alszunk, az én kis kocsimat illetéktelenek használják. Miért pont egy kis Polskit! Még soha nem fordult elő velem, velünk ilyen eset. Alig tudtam magamhoz térni. Mi lesz velem autó nélkül? (Hegyen lakunk, nehézkes a közlekedés.) Mi lesz az iratokkal, kihez kerültek? És egyre jöttek a miértek. Közben az ottlakó őrizte az autókat és mi hazajöttünk melegebben öltözni, átmelegedni. Ültem forró teával a kezemben és járt az agyam. Majd elővettem a Mai igét, József történetével foglalkozott. Ez  írja:

„Gondolj Józsefre! „Ti rosszat terveztetek, de Isten terve jóra fordította azt…”   (1.Mózes 50:20)

Józsefnek a poklot és a börtönt kellett megjárnia, hogy eljusson a palotába. Lássuk, mit tanulhatunk tőle:

Fejleszd magadat a holtidőben! A panaszkodás nem segít, amikor igazságtalanságot vagy nehézségeket élsz át. Panaszkodás közben nem tanulsz. Minden tapasztalatnak van tanulsága. Jegyezd meg, és válj erősebbé!  Ha az élet földre sújt téged, gondoskodj róla, hogy a térdedre döntsön. Így imádkozz: Uram segíts, hogy   ezeket a nehézségeket az érettséghez és a jellemhez vezető lépcsőfoknak tekintsem.  Adj nekem türelmet, hogy kivárjam, amíg Te nyitod ki az ajtót, mivel az igazi előrelépés Tőled származik. Segíts nekem emlékezni, hogy egy célból lettem megáldva;  hogy áldás legyek mások számára. Ámen”

Elmosolyodtam, itt a „holtidőben”. Honnan tudta Isten, hogy ezen a napon nekem erre lesz szükségem, ráadásul nem is az aktuális hónapot, napot olvastam. Összefagyott kézzel kinyitottam valahol a „Mai Ige „ áhítatot, a fentiek álltak benne. Hát persze, hogy tudta, hiszen a világmindenség URa, aki tudta, hogy szükségem van a fejlődésre, az erősödésre…. És csak csodálni tudom az én URamat, hogy annyira kegyelmes hozzám, hogy megerősít, gondja van rám, hogyha már a nehézségek földre sújtanak, akkor ne hasaljak el, hanem a térdeimen végezzem.

Majd visszamentünk az autóhoz, megjöttek a helyszínelők, elvégezték a dolgukat és azt mondták, haza lehet vontatni az autók, mert biztosan nem indul el, hiszen már kb. 6-7 órája van rajta az ’állandó gyújtás’ (kikötötték, vagy hogy mondják).

Beültem az eltörött, elfekvő ülésre és elsőre indult az autó, hazamentem vele.

De itt még nincs vége a történetnek, mert Isten nem végzett fél munkát!

Az eset után 3 nappal egészségügyi sétára indultam. Miután ezt a dolgot nagyon nehezen, illetve nem tudtam kiverni a fejemből, arra gondoltam; lakik pár utcával arrébb egy taxis, megnézem, hátha itthon van a kocsija, megkérdezem, nem ő volt-e a bejelentő, egy köszönettel azért tartozom neki is, ha így van. Közben magot rágtam, a héját csak nem dobom el az úton, inkább az útfélre(!?) Bedobtam egy bokros részre. Mit gondolsz, mibe koppantak meg a héjak? – A kocsimból elvitt dobozban! Megmeredtem, megdörzsöltem a szemem, azt hittem csak képzelődöm, mert ez töltötte ki a gondolatom. Nem mertem hozzányúlni, hátha felébredek, és más a valóság. De jól láttam. A dobozba minden, ami hiányzott a kocsiból (iratok, kormányvédő, üléspárna, egyéb) berakva, és az autószőnyeggel gondosan letakarva.  Hazatelefonáltam a férjemnek, jöjjön és segítsen hazavinni a találmányt. Csodák-csodája, hogy az elmúlt napok esőzései ellenére minden száraz volt a dobozban, Hát persze, hiszen a Mindenható Isten az esőnek is az ura, és minden maradék nélkül megvan!

Ugye, nem végez Isten félmunkát?!

Aztán megint eltelt pár nap, javításra készültem vinni az autót. Előtte azért  illenék nagyjából kitakarítani – gondoltam. Ahogy vakartam le az odaragadt, száradt sarat az ülésekről és mindenhonnan, ez fakadt ki belőlem: „URam, én eddig nem akartam tudni, hogy kik bitorolták ezt az autót, de most kifejezetten szeretném, ha megismerhetném őket, hiszen azt gondolom – ha mélyen is – mégis csak van bennük valami jóérzés és ezt el is mondanám nekik.

Tegnapelőtt megjött a lezáró határozat, hogy megszüntetik az eljárást, mert  ismeretlen a tettes. Persze az jutott eszembe, hogy emberek előtt igen, de nem úgy Isten előtt, aki mindent tud és lát.

Ha teheted, kérlek imádkozz az „ismeretlenekért”! mert:

„Ti rosszat terveztetek, de Isten terve jóra fordította azt…” (1.Mózes 50:20)

Horváthné Márta

Budafoki gyülekezet