Chapman, Gary; Thomas, Jennifer, Ha nem elég a sajnálom, 2010, Harmat Kiadó
www.harmat.hu

A bocsánatkérő sebezhető állapotban van. Fél a hatalomvesztéstől, a visszautasítástól, az erkölcsi bukástól, de a megbocsátó sincs könnyebb helyzetben.

Érdemes áttekinteni, hogy miként tudunk bocsánatot kérni és fogadni. A családi és házassági tanácsadó szerzőpár, Gary Chapman és Jennifer Thomas arra a meggyőződésre jutott, hogy kapcsolataink összeomlása nagymértékben függ attól, hogy nem tudunk bocsánatot kérni. Könyvük címe: Ha nem elég a sajnálom – A bocsánatkérés öt nyelve.

Érdekes kutatási adat, hogy a házaspárok háromnegyede más nyelven beszél bocsánatkérés esetén. Álljon itt néhány gyakorlati tanács, mely segíthet megfejteni embertársaink bocsánatkérő nyelvét, és ezzel sok fájdalmas párbeszédtől kímél meg minket.

Gondolatok a bocsánatkérésről

Amikor megbántunk valakit,  automatikusan előidézzük benne a bocsánatkérés és megbocsátás iránti vágyat. Ennek oka, hogy érvényt akarunk szerezni az igazságnak. Amikor elmarad a várt bocsánatkérés, haragot és megbántottságot érzünk, mely végső soron megtöri a kapcsolatot. Ha végleg elmarad a bocsánatkérés, akkor hadat üzenünk, melynek következményei súlyosak, lehet törvény általi (válóper)  a vége, vagy végső elkeseredésünkben, egyéni bosszú.
Az igazi bocsánatkérés felelősségvállalás tetteinkért, és mindez megtisztítja a lelkiismeretet. Lelkiismeretünk málhazsákhoz hasonló. Ha megbántunk valakit, olyan, mintha követ tennénk a zsákba. Néhány nagyobb kő, és máris tele a batyu. Tele bűntudattal és szégyennel. Ebben az esetben csak az tisztítja meg lelkiismeretünket, ha bűnbocsánatért könyörgünk Istenhez, és a sértettől is bocsánatot kérünk.

Szerencsés az a gyermek, akit szülei korán megtanítanak bocsánatot kérni. Akár a szülő is tudjon gyermekétől bocsánatot kérni, ha megbántotta. Ezzel életre szóló jó példát mutat neki.
A jó kapcsolat egyik alappillére, hogy megtanuljuk partnerünk elsődleges bocsánatkérő nyelvét, és azt használjuk.
A keresztény megbocsátás arról szól, hogy úgy bocsátunk meg embertársainknak, ahogy Isten is megbocsátja vétkeinket. Ehhez az kell, hogy megvalljuk bűneinket, és megbánjuk azokat. A bocsánatkérés nélküli megbocsátás többnyire nem vezet megbékélésre, mindazonáltal a keresztény ember, ha nem kérnek tőle bocsánatot, akkor engedje át az ellene vétkezőt az isteni ítéletnek. Az egészséges személyiség feltétele, hogy önmagunknak is meg tudjunk bocsátani!

A bocsánatkérés módja minden személynél más és már, de többnyire az alább felsorolt nyelvek valamelyikét használják az emberek. Ezek a nyelvek egymástól függetlenül is működnek, mindenki más árnyalatokkal használja őket, s lényegük a következő:

Első nyelv, fájdalmunk kifejezése: „sajnálom”.
A „sajnálom” kifejezés mögött az áll, hogy kimutatjuk a sértett félnek bűntudatunkat, szégyenünket és fájdalmunkat, amiért megbántottuk. Ennek kifejezésével bizonyítjuk, hogy részt vállalunk fájdalmában, melyet mi okoztunk. A „sajnálom”, bűvös szó, ami képes helyreállítani a bizalmat. Figyeljünk, hogy a testbeszédünk (pl. ölelés, szemébe nézés, érintés) legyen összhangban azzal, amit mondunk. Sok esetben, levélben is hatásos bocsánatot kérni.
Nem árt elmondani azt is, hogy valójában mit sajnálunk. Soha ne kövesse a sajnálom szót a DE szócska.

Második nyelv, a felelősség vállalása: „hibáztam”.

Az érett felnőtt képes elismerni, hogy hibázott, és nem okol másokat tetteiért. Felelősségvállalása abban áll, hogy beismeri tévedését. Van olyan ember, akinek az jelenti a hiteles bocsánatkérést, ha a bántó fél beismeri helytelen viselkedését.

Harmadik nyelv, kárpótlás: „mivel tehetném jóvá a történteket?”

A kártérítés az emberi lélek jogos igénye. A magánszférában a jóvátétel iránti igény a szeretetigénnyel függ össze. Ebben az esetben a legfontosabb, hogy biztosítsuk szeretetünkről társunkat.
Leghatékonyabb formák a kártérítésre: az elismerő szavak (szeretünk, megelégedésünk érzékeltetésére), a szívességek („a tettek beszélnek”), ajándékozás, minőségi idő biztosítása a másik iránti figyelemre, gyöngéd testi érintés (nemcsak házastársakra vonatkozik).

Negyedik nyelv, őszinte megbánás: „ígérem, nem fordul elő többé”.

Aki sokszor okoz fájdalmat, az egyszer – remélhetőleg – el fog jutni a változtatás igényéig. Szavakkal is meg kell erősíteni, hogy mi a szándéka. Jó, ha elmondja, mit érez, ezzel alátámasztja, hogy valóban meg akarja változtatni viselkedését. Dolgozzon ki tervet a változásra – akár írásba adva. Ha újra elköveti a hibát, akkor a legjobb gyorsan szóba hoznia témát, és frissiben bocsánatot kérni.

Ötödik nyelv, a megbocsátás kérése: „meg tudnál bocsátani?”.
A bocsánat kérése azt jelenti, hogy a sértő fél szeretné a kapcsolatot helyrehozni. A bocsánatkérő sebezhető állapotban van. Ezért félnek sokan bocsánatot kérni. Félnek a hatalomvesztéstől, a visszautasítástól, az erkölcsi bukástól. A bocsánatot nem lehet követelni, hiszen a megbocsátó sincs könnyebb szituációban. Ilyenkor ő lemond az igazságtételhez való jogáról, el kell engednie haragját, sértettségét vagy megalázottságát. Sokszor bántó viselkedésünk következményeivel is tovább kell élnie.

Saját bocsánatkérő nyelvünk felfedezése

Az alábbi kérdések abban nyújtanak segítséget, hogy tisztázzuk mi magunk milyen bocsánatkérő nyelven értünk és beszélünk. Ne lepődjünk meg, mert az is előfordul, hogy valaki “kétnyelvű”.

• Mit szeretnénk, mit mondjon vagy tegyen a bocsánatkérő?
• Mi fáj legjobban az adott helyzetben?
• Én magam hogyan kérek bocsánatot?

Különleges és épületes családi program lehet az is, ha otthon, a nagyobbacska gyerekkel együtt kinyomozzuk egymás bocsánatkérő nyelvét.

Az ismertetés szerzője: -adrien-, forrása: mindennapi.hu