Fény és árnyék (Salyámosi Éva verse)

Fény és árnyék…

 

Fény és árnyék állandó küzdelme…

Tapasztaltuk tegnap s a jelenben,

Tudjuk, hogy lényük ellentmondó,

Bár nálunk együtt látható.

 

Mert emberi létünk ez életben

Súlyos ellentmondásokkal terhelt,

Hisz keményen harcol a Fény ellen

Az árny minden serege!

 

Tegnap ma és holnap…

A sötétség soha fel nem adja!

De Te már látod, tudod jól:

E harcban sose vagy magányos!

 

Csak hinned kell!

Csak kérned kell!

A mennyei erő harcol veled,

Napról napra és minden percben.

 

Ha fiatalon látod a rémisztő árnyat,

Tudd: ez neked soha nem árthat!

Ha támad az ijesztő sötét,

Gyújtsd fel kis fényed örömét!

 

Ha idős szemeid árny-játék rémíti,

Nézz az Úrra s kérd, mit adhat a hit:

Istenem, Te mutass igaz képet,

Félénk szívem meg ne rettenhessen!

 

Ha bármikor húzna le a mélység,

S füledbe súgja: nincs reménység!

Te csak bátran nyújtsd ki a kezed,

Hisz a keresztet mindig elérheted!

 

Ha az éjszakai sötétben

Nem látsz kiutat hitednek,

Ne dőlj be a csalfa beszédnek,

Csak gondolj mindig az Igére!

 

Mert meg van írva már réges régen,

Ki lakik a fenséges rejtekében,

Az el nem veszhet a sötétben,

Hisz Istennek fénye vezet: örökre!

 

2011 05 03

Salyámosy Éva

A kiskörösi országos nőkonferencia tiszteletére, melynek címe: Fény és árnyék, tegnap és ma. (2011 május 27-29)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..