Kire ütött ez a gyerek?

kansas lottery

Sokszor hallhatjuk ezt a mondatot szülők, nagyszülők szájából, főleg persze akkor, ha valami olyat követ el csemetéjük, amire nem különösebben büszkék. Ha ezt a kérdést hallom, mindig elgondolkodom: tényleg nem tudják? Hogy ne mások háza előtt kezdjem a sepregetést, saját példámat szeretném elmesélni:

4-5 éves lehetett a lányom, amikor egyszer kettesben autóztunk. Fáradt voltam, igyekeztem hazafelé, és valaki eléggé balesetveszélyesen megelőzött. Kibukott belőlem egy nem éppen dicsérő kifejezés az illetőre vonatkozóan. Abban a pillanatban el is szégyelltem magam, vártam, mit szól ehhez a gyerek. Hátul csönd volt. Magamban megkönnyebbülten felsóhajtottam, és gyorsan beszélgetni kezdtem vele. Megnyugodtam, szerencsére nem figyelt oda. Több mint egy hónap telt el. Ismét kettesben autóztunk a lányommal. Jó kedvem volt, vidáman beszélgettünk, amikor megismétlődött a korábbi eset: valaki figyelmetlenül előzött, nekem fékeznem és félrehúzódnom kellett. Szó nélkül hagytam a dolgot, hiszen előfordul, hogy valaki felelőtlen, mert nagyon siet. Pár másodperc csend után a hátsó ülésen megszólalt a lányom, és pontosan utánozva az én hangsúlyomat és szavaimat „minősítette” az illetőt. Több mint egy hónap után visszahallhattam magam. Nem volt kitől megkérdezni: kitől tanulhatta? Nem is kérdeztem volna, hiszen tudtam. Szégyelltem magam. Erre tanítottam a lányomat.

Kedves szülőtársak! Nagyon oda kell figyelnünk, mit teszünk, mit mondunk, mire és hogyan neveljük csemetéinket – a magunkét és a másokét. A gyerekek figyelnek, utánoznak, megtanulnak és megjegyeznek dolgokat. Ha valami olyat mondanak vagy tesznek, amire nem lehetünk büszkék, először mindig nézzünk magunkba: nem tőlem látta, hallotta-e ezt véletlenül? Nem nekem kellene-e először változnom, nevelődnöm, mielőtt a gyereket bántom, fegyelmezem? Persze figyelmeztetni kell őket, de nincs értéke annak, ha csak beszélünk, de másképp élünk. Bizonyára sokan ismerik a mondást: a leghangosabban az prédikál, ahogyan élsz. A legjobb nevelési módszer az, ha követendő példát adunk gyermekeinknek.

A Példabeszédek könyvében találtam ezt a mondatot: „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat.” Soha ne feledkezzünk meg erről, akár a mi, akár a mások gyermekéről van szó. Véssük a szívünkbe, hogy gyermekeink mindig látnak minket.

Mártonné Szászi Ildikó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..