Mit tanácsolsz azoknak az anyáknak, akiknek a gyermeke most hagyta el a szülői házat?

Abigél lányom 16 éves volt, amikor Sámuel megkérte feleségül. Semmi kifogásunk nem volt Sámuel ellen, de sokkolt bennünket, hogy ilyen fiatalon, ilyen hirtelen kell elengednünk a lányunkat. „Hiszen most született, és olyan gyorsan repült el ez a néhány év.” Azóta, ha 2-3 éves kislány szüleivel találkozunk, azt szokta mondani a férjem: „Készülhettek a menyegzőre!” Mindig is tudtuk, hogy a gyermekeink csak egy időre a mieink, azután el kell engednünk őket, de hogy ilyen hamar, ez hihetetlen.


Tizenhét éves volt a lányunk, mikor megtartottuk a menyegzőt. Sokan kérdezték:” Nem rossz, hogy a lányod Svájcba megy férjhez? „
Azzal vigasztaltam magam, hogy még egy évig nálunk fognak lakni, amíg Abigél befejezi a gimnáziumot és leérettségizik. Ezért nem sírtam a menyegzőn örültem az ő örömének.
Aztán ez az év is elrepült, és mikor eljött az elköltözésük ideje, mosolyogva integettünk nekik ezzel a jelszóval: „ Ne nehezítsük meg a lányunk elbúcsúzását azzal, hogy sírunk!”
Másnap arra ébredtem , hogy fulladok, és ez a légszomj naponta többször is elkapott. Orvoshoz mentem, sokféle vizsgálatra küldtek, két hónapig kutatták, hogy mi lehet a baj. Végül kiderült, hogy pajzsmirigy túltermelődésem van. Az eredményt vittem a belgyógyászhoz, és ő nyugtatót írt fel. Akkor jött a felismerés: „Ha nekem nyugtatót adnak – pedig nem vagyok ideges – akkor ennek valami lelki oka lehet.” Akkoriban olvastam arról, hogy a veszteségeket meg kell gyászolni. Veszteség nem csak akkor ér bennünket, ha közeli hozzátartozónk meghal, hanem akkor is ha egy gyermekünk kirepül a fészekből, űrt hagyva maga után. Jóbot nagyon sok veszteség érte egyszerre. Barátai eljöttek vigasztalni, de egyszer Jób kifakadt: „Nyomorúságos vigasztalók vagytok!”
Hogy szoktuk a gyermeket vigasztalni, ha elesett?
Ne sírj! Katonadolog!
Ne sírj, hamar meggyógyul!
Ne sírj, nincs semmi baj!
A gyászolónak ezt mondjuk: Ne sírj! Hiszen van feltámadás.
Ne sírj, neki ez már megváltás volt.
Ne sírj! Viszont fogod látni!
Azt az embert részesítjük dicséretben aki tartja magát és nem sír.
Micsoda ellentétben van ez a gyakorlat Jézus mondatával:”Boldogok akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” Mt 5:4
Jézus szerint a vigasztalódást sírás előzi meg. Azok fognak megvigasztalódni, akik sírni tudnak. Milyen idegenül hangozna, ha ezt mondanánk vigasztalásként:
„Sírd ki magad, hiszen ez most nagyon fáj neked!”
„Sírd ki maga, mert a gyermeked elmegy és űrt hagy maga után”
„Sírd ki magad, mert aki eddig melletted volt, sokáig nem fogod látni.”
„Sírd ki magad, mert nagy veszteség ért téged.”
Jézus példát mutatott Lázár sírjánál. Jn 11:35-ben olvassuk: „Jézus könnyekre fakadt.”
A környezete megrendült amikor látták Jézus könnyeit, és ezt mondták: „Íme mennyire szerette.”
Ez azt jelenti, hogy nem csak egy-két könnycseppet nyomott el a szeme sarkában. Nem fojtotta vissza a sírást, pedig tudta, hogy Lázár fel fog támadni, mégis szabad utat engedett könnyeinek.
Milyen kifejező a magyar nyelv: „fojtogat a sírás” – szoktuk mondani.
Én visszafojtottam a sírást és fojtogatott úgy, hogy majd meg fulladtam, pánikot keltve a családomban. Amikor ezt az összefüggést felismertem kisírtam magam, és megszűnt a fulladásos roham és gyógyszerre sem volt szükségem már. (Itt jegyezném meg, hogy egyik orvos sem kérdezett rá, hogy mi történt az életemben a közelmúltban, hogy nincs-e valami összefüggés az események és a betegség között.)
Azután megírtam levélben a lányomnak, hogy mit éltem át. Ő ezt válaszolta: „Anya, köszönöm, hogy ezt leírtad. Amikor azt láttam, hogy mosolyogva búcsútatok mikor elmentem és elhagytam egész gyermekkoromat, családomat, hazámat, azt gondoltam, hogy nem is igazán szerettek engem.”
Mennyivel jobb lett volna őszintén kifejezni érzéseimet, akkor ő is kisírhatta volna magát, hiszen őt több veszteség ért mint engem, neki is sírnia kellett volna.
Azóta meg szoktam kérdezni az örömanyától: „ Kisírtad magad?”
Micsoda jelentősége van annak, ha segítünk egymásnak felismerni a veszteségeket és azok „meggyászolását.”

Idézet Papp Józsefné – Bayerné Papp Ágnes: „Nyílt titkok” c. könyvéből. Megjelent a BMSZ-nél Jánoshalmán.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..