Szerelem

Nem volt rámenős, de kitartóan közelített felém. Egy parkban találkoztunk először, de nem tudtunk kettesben maradni, mert elég sok ember vett minket körül. Örültem, hogy ő is ott van közöttünk.

Igazából aztán valakin keresztül üzenetet küldött nekem. Én is megszólítottam, de már nem is emlékszem mi hangzott el köztünk. Bevallom, inkább az érdekelt, aki átadta az üzenetet. Mikor hazamentem, tudtam, hogy el kell döntenem, hogy kit választok. Elég depressziós lettem a tépelődéstől. Féltem, ha őt választom, valami megváltozik és már nem leszek ugyanaz, aki vagyok. Ekkor ismét találkoztunk. Most már csak ketten voltunk. Azt mondta, hogy látja hogy szomorú vagyok és ne keseredjek el. Szelídségéhez nem odaillőn határozottan megkérte a kezemet. Először megdöbbentett ez a kérés, de jóleső melegség járta át a testemet, és rádöbbentem, hogy ez valóság és hogy megtalált engem a szerelem. Igent mondtam. Minden nap találkoztunk és egyre többet beszélgettünk. Aztán teljesen az övé lettem. Tényleg megváltoztatott az iránta érzett szerelem, de nem bántam, mert jobb lettem tőle. Ő is változott, legalábbis az én szememben. Egyre határozottabb, nagyobb lett, és ahogy múltak a napok egyre inkább éreztette a szerelmét. Tudtam, hogy a legjobbat választottam. Soha nem bántott meg, hű volt hozzám, gondoskodott rólam, nem hagyta, hogy rossz legyek és jó neki engedelmeskedni. Azt mondta, hogy ha meghalok akkor sem hagy el, hanem velem lesz – ÖRÖKKÉ.

Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek URa a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak. Ézs. 54.5

Horváth Judit

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..