A tizedik
Már a bevonulásnál bajban voltam. A kedvelt imaház minden padsora zsúfolásig megtelt, így a leghátsó pad legutolsó ülésén ültem. Amikor jöttek ők, a lelkipásztorok, dr. Mészáros Kálmán és Révész Lajos, majd utánuk a fehér ruhások, úgy kellett visszaerőszakolnom a könnyeimet. Olyan mosolygósak voltak és boldognak látszottak. Tudtam, éreztem, elrontottam. Már akkor éreztem, nem szabadott volna várnom. Nekem is ott kellene ülnöm. Torkomban dobogó, egy ütemre zakatoló szívvel velük együtt. A bizonyságtételek hol gyermekien egyszerű, hol fiatalosan lendületes, hol igen érett felnőttes… Mindenkinek a sajátja, csak az övé, és most már mindenkié! Ők a bátrak, ők a kiválasztottak.