Ezüsttisztítás Egy  csapat  nő  a  Bibliát  tanulmányozta  együtt. Mikor elérkeztek Malakiás könyvéhez, a harmadik fejezetben találkoztak egy verssel, amely ezt mondja: "leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt". Ez a vers teljesen lenyűgözte az asszonyokat, és azon gondolkodtak, hogy vajon mit fejez ki ez az állítás Isten természetéről. Az egyik nő felajánlotta, hogy utána néz, hogyan tisztítják az ezüstöt, és majd a legközelebbi alkalmon megosztja a többiekkel. Azon a héten ez a hölgy felhívott egy ötvöst, és megbeszélte vele, hogy elmegy megnézni munka közben. Nem említette neki, hogy milyen célból akarja megnézni, azon túl, hogy egyszerűen kíváncsi a tisztítási folyamatra. Miközben az ötvöst nézte, a férfi megfogott egy darab ezüstrudacskát, tűz fölé emelte, és hagyta, hogy felmelegedjen. Közben magyarázta, hogy ahhoz, hogy az ezüst tiszta legyen, a tűz kellős közepébe kell tartani, ott, ahol a lángok a legmelegebbek, hogy a szenny kiégjen belőle. A nő elgondolkodott a képen, amint Isten egy ilyen forró helyen tart bennünket, aztán felelevenítette az igeverset : -  "leül az ötvös és megtisztítja az ezüstöt". Megkérdezte hát a férfit, hogy igaz-e, hogy az ötvösnek a tűznél kell ülnie az ezüsttisztítás teljes ideje alatt. A férfi igennel válaszolt, és elmagyarázta, hogy nemcsak, hogy ott kell ülnie és tartania kell az ezüstöt, de a szemét is rajta kell tartania egész idő alatt. Mert ha az ezüst a kelleténél akár csak egy perccel is tovább marad a lángok között, megsemmisül. A nő egy rövid ideig csöndes volt. Majd megkérdezte: - "Honnan tudja, hogy mikor teljesen tiszta az ezüst?" Az ötvös mosolyogva így válaszolt: " Ó, az nagyon egyszerű :  AMIKOR  LÁTOM  MAGAMAT  BENNE ! ” Neil Hopkins történetét beküldte: Szlovákné Ági www.kegyelem.multiply.com Mama,  miért  sírsz?     -  Mama miért sírsz?   -   kérdezi a kisfiú az édesanyját. -  Mert én nő vagyok  -  válaszolt az asszony. -  Ezt nem értem!   -   mondja a kisfiú. -  És ezt soha nem is fogod megérteni   -   válaszolta gyermekét átölelve az anya.  Később megkérdezte a fiúcska az édesapját is : -  Papa, miért sír a mama látszólag minden ok nélkül? -  Minden nő ok nélkül sír… -  ez volt minden, amit az apa válaszolt. A fiúcska felnőtt, férfi lett, és még mindig kereste a választ, vajon miért sírnak időközönként a nők. Egyszer megkérdezte a legfelsőbb hatalmat: -  Mondd, Atyám…  miért sírnak a nők olyan könnyen?   Az Atya válaszolt:   Amikor a nőt teremtettem, valami különlegeset alkottam… Oly erőssé tettem a vállát, hogy a világ terheit elbírja… - mégis oly gyengéddé, hogy vigasztalást is tudjon adni! Oly belső erőt adtam neki, ami lehetővé teszi, hogy akkor is tovább menjen, amikor már mindenki más feladja... - hogy a betegségek és a bánat idején is ellássa családját panaszkodás nélkül. Oly mély érzéseket adtam neki, amelyekkel gyermekeit mindig és minden körülmények között szereti… - még akkor is, ha a gyermek őt mélyen megbántotta. Oly erőt adtam neki, mellyel a férjét minden hibájával együtt szereti és elviseli… - és azért alkottam a férfi oldalbordájából, hogy vigyázzon férje szívére! Oly bölcsességet adtam neki, hogy tudja : egy jó férj soha nem sérti meg a feleségét… - mégis néha próbára teszi a nő érzéseit, határozottságát és kitartását, hogy szikla szilárdan férje mellett áll-e? … és végezetül könnyeket is adtam neki, hogy sírhasson. A könnyek kizárólag csak az övéi, és annyit használ belőlük   -   amennyire csak szüksége van.  Egy nő szépsége : ·         nem a ruhájától függ, amit éppen visel, ·         vagy az alakjától amilyen az ő formássága, ·         de még nem is attól, ahogyan a haját viseli. Egy  nő  szépségét  szemeiben  ismered  fel, mert  az  a  szíve  kapuja, ahol a szeretet  lakozik.   Beküldte: Szlovákné Ági www.kegyelem.multiply.com Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak címmel olvashatunk és tölthetünk le a Családakadémia-Óbudavár Egyesület gondozásában a Magyar Elektronikus Könyvtárból egy a nők lelki egészségével foglalkozó könyvet. ÜZENET   -   AKÁRKINEK !           Látszott az rögtön, hogy valami titka van. Nem leplezte semmi : ott csillogott huncutul hunyorgó szemében, ott bujkált összecsücsörített szája szögletében. Amolyan „éppen csak” titok volt ez, egy kibuggyanni vágyó forrásféleség ; minden oldalról kilógott a virgoncan kalimpáló lába őkelmének. Nem is kérdeztem semmit, csak vártam mosolyogva. Az is elég volt, hogy érdeklődve néztem; az ilyenfajta titkok szinte vágynak arra, hogy valakivel   – no, nem akárkivel !   – megosszák őket. Hogy sutyorogjanak róluk, foglalkozzanak velük, örüljenek nekik.           Nem is csalódtam. Néhány perc telt csak el, nem fért meg benne tovább a titka. -  „Anyuci, ide nézz!”   –   mutatja az összetekergetett írólapot. Rajta ez a cím áll :  -  ÜZENET  AKÁRKINEK! Ákombákom, második osztályos betűkkel. Forgatom a kis csomaggá formált papírt, csupa szín, kacskaringós, tarka vonal az egész. -  „Hát ez mi?”   –  kérdezi a tekintetem. -  „Nyisd csak ki!”   –  bólogat biztatóan tágra nyílt szemmel. Megteszem, és elém tárul a világ nyolcadik csodája, lányom kedvenc bibliai idézete a legeslegújabb fordításban : „Szeressük Istent, mert tudjátok, ő szeretett bennünket először!” … és azóta is.” Alatta az elmaradhatatlan karácsonyi jókívánság botladozó betűkkel : „ LEGYÉL  BOLDOG  JÉZUS  SZÜLETÉSNAPJÁN!” -  „Na ?”   –  kérdezi diadalmasan. -  „Mit szólsz ?”   – megsimogatom. Tényleg tetszik az üzenet, de látom, hogy valami bibi mégiscsak akad vele. -        „Ilyeneket készítek most. Csak tudod, nem biztos, hogy sikerül mindenkinek megírnom. Mert rajzolni is kell rá, hogy örüljenek neki. Először a rajznak, utána a titoknak.” Gondterhelten pislog maga elé. Aztán várakozóan emeli rám a tekintetét : -  „Segítesz ?”           Jaj, rémülök meg, mit is mondhatnék … Már látom magam a számítógép előtt. Csak nyomtatom sorban a sok-sok apró levelet, hogy segítsek, ő meg majd egyre idegesebben kapkodva kanyarintja rá a díszeket. Úgy talán eljut Tengelic minden utcájába, minden házába. … Mert remélem, hogy csak a falunkban szeretné „teríteni”  a titkot. Ránézek, s már tudom : nem ! Ő az egész világra gondolt. Ezer meg ezer levélke száll, röpíti őket a szél … Ismeretlen falvak és városok postaládáiba siklik be az üzenet nagylányom szíve vágya szerint. -  „Nem fog sikerülni”   –  fintorodom el. -  „Dehogynem”   –  nevet rám. -  „Kamilla is segít”   –  mondja.  Kezdem érteni… -  „És segít még sok-sok gyerek és felnőtt, ugye, tudod ?!”   – ragad rám a jókedve. MERT  LELKI  SZEMEIM  ELŐTT  LÁTOM, AHOGY  KÖRBEFONJA  A VILÁGOT AZ  ISTEN  ÖRÖMHÍRÉT  TOVÁBBADNI  VÁGYÓK  ÖLELŐ  KARJA . . . Mosolyogva bólogat, de valami még mindig nyomja a bögyét. Ott toporog előttem, hátha szavak nélkül is megértem a kívánságát. Végül kiböki mégis : -        „Ugye, te is segítesz? Megírod az újságba? Ott annyi mindenki megtalálná. Elolvasnák az emberek, és örülnének neki. És vicces lenne, hogy nem tudják, ki írta. És aztán, amikor már jót örültek, ők is elvinnék az üzenetet másoknak. Annyian olvasnák el, hogy JÉZUS  TÉNYLEG  BOLDOG LEHETNE  A  SZÜLINAPJÁN  A  SOK  ÖRÜLŐ  EMBER  LÁTTÁN!” Bizalommal néz rám. Ő még ott látja Isten képét a felnőttben. Tétovázok, aztán bólintok mégis. Megírni éppen megírhatom ; hogy aztán így eljut-e majd az emberekhez, azt nem merem garantálni. De csak legyint : -  „Ugyan már ! Ilyen címmel lenne, aki nem olvassa el?”           Most is itt ül az asztalnál ; mióta a leckéje elkészült, írja - díszíti a titkos üzeneteket akárkinek, aki egyedül van, szomorú, vagy egyszerűen csak látja már, hogy jó lenne igazabb életet élni, szeretetben. Ha van valaki, aki szeretne levelet kapni, itt küldöm neki a lányom üzenetét. HA  MEGÉRTETTE,  ADJA  TOVÁBB  BÁTRAN! Akárkinek! Beküldte: Szlovákné Ági www.kegyelem.multiply.com Ide várjuk azokat a cikkeket, idézeteket, könyvrészleteket vagy bármilyen más írást, amit meg szeretnél osztani másokkal is. Küldd a szerkesztőknek (jobb felső sarok)!